A vírusok rendkívül kicsi és egyszerű lények, amelyek az élő és nem élők határán helyezkednek el
Kép: CDC az Unsplash-on
Rendkívül kicsi és egyszerű vírusok vannak az élő és nem élő között. Különböznek a többi élőlénytől, mert nincs sejtszerkezetük vagy anyagcseréjük. Szinte minden típusú vírus átmérője 200 nm-nél kisebb, ezért csak mikroszkóp segítségével figyelhetők meg.
A vírusok szerkezete
A vírusok főleg vegyi anyagok két osztályából állnak: fehérjékből és nukleinsavakból. A vírusfehérje-molekulák egy burkot képeznek - a kapszidot -, amely megvédi a nukleinsavat, amelyet DNS vagy RNS képezhet.
A vírusok ilyen biokémiai egyszerűsége megkérdőjelezi egyes tudósokat, hogy ezek a mikroorganizmusok valóban élőlények-e. Annak ellenére, hogy az ezzel kapcsolatos vélemények sokfélék, még azok a tudósok is egyetértenek abban, hogy biológiai rendszerek, mivel genetikai anyaguk van az élőlények között.
Vírusos szaporodás
A vírusokat kötelező intracelluláris parazitáknak tekintik, mivel csak a gazda belsejében szaporodnak. A vírusok szaporodása két folyamatot foglal magában: a genetikai anyag sokszorosítását és a fehérjék szintézisét.
A vírus behatolását és az azt követő szaporodását a gazdasejtben vírusfertőzésnek nevezzük. A sejtbe jutva a vírus nukleinsav (DNS vagy RNS) megismétli és parancsolja a vírusfehérjék szintézisét. A két komponens - a nukleinsav és a fehérjék - kombinációja új vírusokat eredményez, amelyek elhagyják a sejtet, ahol keletkeztek, és új gazdákat fertőznek meg.
A legtöbb vírus nagyon specifikus a gazdájukra, vagyis általában egy vírus csak egy vagy néhány sejttípus támadására képes. A gyermekbénulás vírus például csak az ideg, a bél és a torok nyálkahártya sejtjeit fertőzi meg. Az influenza vírus viszont meglehetősen sokoldalú, és sokféle emberi sejtet képes megfertőzni.
A HIV vírus szaporodása
A HIV-nek, az AIDS-et okozó vírusnak más szaporodási ciklusa van, mint más vírusoknak. Fehérjékből, két azonos RNS-molekulából és a reverz transzkriptáz enzim néhány molekulájából áll. Ez az enzim lehetővé teszi a DNS-molekulák előállítását RNS-molekulákból, pontosan az ellenkezője annak, ami általában a sejtekben történik.
A gazdasejtbe jutva a HIV burok összeolvad a sejtmembránnal, felszabadítva annak RNS-jét és reverz transzkriptázát. A vírusos RNS-ből ez az enzim olyan DNS-molekulát állít elő, amely behatol a támadott sejt magjába, és integrálódik a gazdasejt genetikai anyagával. A vírusos DNS integrálódva elkezd RNS-molekulákat termelni. Némelyikük képezi majd az új vírusok genetikai anyagát, míg mások irányítják a fehérjék és a reverz transzkriptáz termelését. A fehérjék, enzimek és a vírusos RNS egyesülése új vírusokat eredményez.
A HIV elsősorban bizonyos vérsejteket támad meg, amelyek az egész test védelmi rendszerét irányítják a fertőzések ellen. A vírus támadásában ezek a sejtek elveszítik a szervezet védekezésének képességét, amely sebezhető olyan fertőzéseknek, amelyek nem érintik az egészséges embert.
A HIV fő tünetei a köhögés és zihálás, nyelési nehézség, hasmenés, láz, látásvesztés, mentális zavartság, hasi görcsök és hányás. A betegség elleni megelőzés abból áll, hogy óvszert használ, és a vért teszteli a transzfúzió előtt.
